Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Baranta

2011.01.28

Története
A baranta a IX.század és a XX. század között élt magyarság harci kiképzési formáira épülő fegyveres –és pusztakezes harcművészeti irányzat. A hagyományaink tükrében rekonstruált gyalogos és lovas képességek összessége. Több mozgáskultúrából építkezik.
Kép

Az emberi társadalmak szerveződéséig vissza kell tekintenünk, egészen a harcoló rendek kialakulásáig. A baranta a magyar történelem kezdeti időszakaiban élő azon szabad jogállású tagjaitól származik, akiknek kiváltsága és egyben kötelezettsége volt a hadakozás. Különböző harcos rendek(pl. kaplonyok, kölpények, viadorok), hagyományos fegyverforgatással foglalkozó magyar nyelvű népcsoportok(székelyek, őrségiek, hajdúk) azt mutatják, hogy a magyar történelemben legalább másfélezer évet ölel fel a harci professzionisták jelenléte.

 

Újjászületése
Egy Barantával foglalkozó embernek hinnie kell abban, hogy a „régiek” látják az ő munkáját, a befektetett energiát és „megelégedéssel” tölti el őket, hogy látják önmaguk továbbélését.
Sokan nem is gondolják, hogy a japán, a lengyel, a török vagy az orosz államiKép berendezkedéshez hasonlóan a magyaroknak is jelentős nagyságú csoportjai évszázadokon keresztül életmódszerűen harci szolgálatot vállaltak. Ma a baranta az önálló harci irányzatot jelenti. A szó eredeti jelentése: harcra, hadjáratra, rajtaütésre való felkészülés. A tradicionális magyar harcművészetet nevezzük így, amíg az csupán versengésről, felkészülésről, békeidőszakon belüli gyakorlatozásról szól.

A Baranta a tradicionális magyar életfelfogást fogadja el harci filozófiájának. Az ember először önmaga megismerésére és meghatározására törekszik, s ezt rendeli a fennálló világ rendje mellé.
A keleti harcművészetek századokra visszavezethetők, míg sajnálatos módon a magyar harci iskolák nem rendelkeznek ilyen múlttal. Az 1960-as években próbálkoztak egységes mozgásanyag és harci szemlélet kialakítására, de a távol-keleti irányzatokkal nem tudta felvenni a harcot. 1993-ban lefektették a sportág alapjait az akkori Kossuth Lajos Katonai Főiskolán, majd 1997-ben létrejött a Baranta Szövetség. 1998-ban már az első magyar bajnokság is megrendezésre került. 1999-ben alkották meg az első Fokozat- és vizsgaszabályzatot.
A barantázók ősi magyar állatneveket kapnak a teljesített vizsgák alkalmával.
Kép

Az állatok ereje szerint alakítanak ki különböző szinteket.(Borsuk/Borz: teljes odaadással küzdés, Burk/Farkas: együttműködésre képesség, Bars/ Párduc: test és erő optimális összhangja, Kaplony/Tigris: a harc idejének és módjának helye megválasztása)

Harc közben ugyanannyi hangsúlyt fektetnek a közelharcra, mint a nagy távolságra ható fegyverekre. Legfontosabb harci eszközei: az íj, szablya, kard, fokos, lándzsa a rövid vagy hosszú bot, a bárd, a pajzs, a kés és a puszta kéz.

 


A barantázók legfontosabb célja, hogy a hagyományos magyar harci kultúra elemeinek megismerésével, a baranta önálló harci rendszerének minél eredményesebbé tételével megismertesse és világszerte népszerűsítse a magyar kultúrát, a természetet és az embert tisztelő magyar énképet.